8700 Marcali, Petőfi u. 16.

+36 85 510 643

titkarsag@berzsenyimarcali.hu

Marcali Somogy megye északnyugati részén, a belső-somogyi középtájhoz tartozó Marcali-hát keleti oldalán terül el. Tóth Ágoston térképész itteni mellszobránál a földrajzi helyzetét pontosan meghatározták; szélesség: 46° 34' 46'', hosszúság: 17° 24' 38''.

A település minden égtáj felől megközelíthető: észak-déli irányban szeli át a 68-as út, amely a Balatontól vezet a barcsi határátkelőig. Keletről Öreglak, nyugatról Zalakomár felől juthatunk a városba. Naponta több mint nyolcvan helyközi autóbuszjárat érkezik ide, illetve indul pályaudvaráról. Átszállás nélkül érhetjük el Budapestet, Győrt, Baját, Mohácsot és Kaposvárt.

Naponta hat vonattal utazhatunk a 15 kilométerre levő Balaton, illetve a somogyszobi csomópont felé. Marcali középfokú igazgatási, ellátó és foglalkoztatási központként a kistérség centruma.

A Marcali-hát Balatonberény és Balatonkeresztúr között emelkedik ki a partot övező lejtős síkságból, a keleti és nyugati oldalt kísérő vizenyős, lápos környezetből. Egyenes vonalban húzódik délre, 30-35 km hosszúságban morfológiailag is élesen kirajzolódva, majd egyre inkább eltűnve a homoktakaró alatt. Legmagasabb pontja a várostól északnyugatra a Kastély-dombon (256,5 m) található. A Kanizsai-dombon a geodéziai alappontot (236,6 m) vasbeton mérőtorony jelöli. A hátságot többségében lösz takarja, csak néhol bújik elő a pannon homok-és agyagréteg. Például az egykori téglagyár helyén, illetve a régi gombai homokbányában. A várostól északkeletre terül el a Balaton turzásokkal elzárt egykori öble - a Nagyberek, - keletre síkság-jelleget öltő homokvidéket találunk a (Nagyberek - Dráva-völgy közötti homokterület).

A környék éghajlata átmeneti jellegű, a nedves, kontinentális éghajlatot mediterrán és óceáni hatás befolyásolja. A csapadék mennyisége az országos átlagot valamivel meghaladja, a napfénytartam ennek alatta marad. Az észak-déli nyitottság következtében gyorsan változhat az időjárás.

A vidék folyóvizeinek végcélja, a Balaton. A város déli felén - a dombokról lejőve - a Kátyú fut keresztül, míg eléri a Sári-csatornát, az északabbra csordogáló kis patakok Gombai-vízfolyás (Szent János-árok) néven együtt érik el a Marcali-víztározót. A várostól keletre folyik a Sári-csatorna és a Boronkai-patak, melyek több halastón és a víztározón át - később egyesülve - torkollanak a Nyugati-övcsatornába. Az Ángus (a régi Forgách-kastély egykori parkja) mellett található a település egyetlen forrása. A helyben fúrt kilenc kút egyike sincs ma használatban, mert vasas, metángázos vizüket nem javítja tisztítómű.

A határ 30 százaléka erdő, nagyobb része mageredetű és sarjerdő. A dombvidéken tölgy, hárs, gyertyán, bükk és vadcseresznye él. Közepesen fejlett cserjeszintje alatt szúrós csodabogyó, lednek, májvirág, szellőrózsa, medvehagyma, borostyán és sárga árvacsalán is előfordul. A homokvidékeken az erdő főleg kocsányos tölgyből áll, ehhez többnyire hárs és néha gyertyán társul.

Cserjeszintjében a galagonya, a csíkos kecskerágó, a mogyoró és a kökény, míg lágyszárúiból a gyöngyvirág, a salamonpecsét, a királynő gyertyája és a szálkaperje említhető. A berket az égerlápok, fűzlápok, rétlápok uralják. A lombkorona-szintet éger, kőris, nyír és rekettyefűz foglalja el. A cserjék között (a rekettyefűzön kívül) a kutyabenge, a veresgyűrű, a som és a kányabangita a leggyakoribb. Gyepszintjén mocsári páfrány, szálkás pajzsika, többféle sás és sárga nőszirom talál élőhelyet.

A várostól délkeletre található a 8.000 hektáros Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, amely 1991-től védett. Kezelője a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A környezeti adottságok változatos élőhelyet biztosítanak szinte a Somogyra jellemző valamennyi állatfaj számára.

A madarak közül megtalálható itt a réti sas, a fehér és a fekete gólya, a fekete harkály, a nagy kócsag, a vörös gém, és a cigányréce is. Említésre méltó a réti csík, a keresztes vipera, a csíkos hátú vízisikló, a mocsári teknős, a mezei és a csalitjáró pocok, a nagypele, a nyuszt és a vidra előfordulása. A vidéken szép számban láthatunk őzet, gímszarvast és vaddisznót. A gerinctelen állatok közül 33 védett fajt tartanak nyilván.

A város - mint balatoni háttértelepülés - többnyire inkább az átmenő idegenforgalmat szolgálja. A szállást keresőknek négy panzió 60 férőhelye mellett a középfokú iskolák kollégiuma és néhány magánház biztosít szálláshelyet.

A központban álló római katolikus templom gótikus stílusban épült a XV. században. A hódoltság idején csak falai maradtak meg. A török kor utáni újjáépítésben barokk mennyezet és torony került rá, a A XIX. században készült szecessziós szentélye. Az épület - a hozzátartozó plébániával és parkkal - műemléki védelem alatt áll. Itt látható az 1884-ben emelt Szentháromság szobor is.

A gombai barokk templom 1755-ben, a Közép-hegyen álló Szent Orbán kápolna 1866-ben épült. A XVIII. sz-i Széchényi- kastély helyén épült, 85 helyiségből álló új kastély 1913-ban készült el. A neobarokk épület jelenleg a városi kórháznak ad otthont. Parkjában az öreg faóriások között tölgy, vérbükk, platán, selyemfenyő, feketedió egyaránt fellelhető. Itt látható Széchenyi István és Tóth Ágoston mellszobra.

Az egyedi építészeti értékek között tartják számon a városi bíróság, a városháza, a volt Mayer-ház, a Noszlopy Gáspár Általános Iskola, a zeneiskola, a Nagy-hegyen álló Nagypince épületét. A Nagypincéhez vezető úton található a XIX. századi Mária-szobor.

A gombai városrészből a Forgách-kastély, a harangtorony, Nepomuki Szent János szobra említhető. A niklai remete - Berzsenyi Dániel - egykori kisgombai birtokát emlékoszlop jelzi.

A városban és külterületén jelentős számú - a század elejéről és a múlt századból származó - kőkereszt áll. A Marcali-háton ismét mutatja a környező települések irányát az 1997-ben újraállított Kezesfa, a múltban használt közutak útjelzője.