Berzsenyi Dániel

1776-1836

1776-ban a Vas megyei Egyházashetyén született középbirtokosi családban.

13 éves koráig apja otthon tanította, mivel a szülőfalujában nem volt nyilvános iskola.

A kis Dániel gyenge fizikumú, beteges gyermek volt, később azonban megerősödött, így már nélkülözni tudta a szülői ház féltő gondoskodását. 1788-ban a soproni evangélikus líceum diákja lett, kisebb megszakításokkal hét éven  keresztül  itt nevelkedett. Tanárai szigorát azonban makacsul elutasította, és 1793-ban megszökött Sopronból.

Ezt követően rövid ideig katonáskodott, de a katonai élet még az iskolánál is szigorúbb volt számára, így rövid időn belül elhagyta ezt a pályát.

1795-ben végleg megszakítja tanulmányait, és részben ezért, valamint más nézeteltérések miatt apjával való viszonya elmérgesedett. Ehhez hozzájárult az is, hogy nehezen dolgozta fel anyja elvesztését.

1799-ben megházasodik. Dukai Takách Zsuzsannát veszi feleségül, ás annak birtokán, Sömjénben telepednek le. 1804-ben azonban kézbe kell vennie saját családja birtokait, így Niklára költöznek. Itt takarékos, de jómódú birtokosként élte a földesurak gazdálkodó életét. Dani uraság – ahogy jobbágyai  szólították- azonban nem érzi itt jól magát.

Szellemi társtalanság gyötri, hiszen nem talál partnert a maga  óriási műveltségéhez. Berzsenyi ugyanis jól ismerte az antik görög és római kultúrát, titkon verseket írt.  Ezeket  a verseket 1808-ban megmutatta egy barátjának, majd rajta keresztül eljutottak Kazinczy Ferenchez, aki igazi értéket látott bennük. Ő volt, aki  bevezette  a költőt a korabeli irodalmi életbe, és ösztönözte versei kiadására.

Berzsenyi ismertséget szerzett, de ezt nem igazán használta ki, magányos, visszahúzódó élet élt Niklán. A falu határát csak ritkán hagyta el, amikor írókkal, költőkkel találkozott Pesten vagy épp Kazinczy birtokán.

1836-ban hosszas betegeskedés után halt meg.

Életműve közel kilencven költemény, amivel méltán írta be magát a magyar irodalom történetébe. Költészete átmenet a klasszicizmus és a romantika között. A jellemében feszülő ellentétek költészetében is megtalálhatók: kedveli a letisztult, szabályos formákat, emellett csapongó, áradó képei szenvedélyről tanúskodnak. E kettősség teszi érdekessé, izgalmassá verseit a mai kor embere számára is.