Marcali Somogy megye északnyugati részén, a belső-somogyi középtájhoz tartozó Marcali-hát keleti oldalán terül el. Tóth Ágoston térképész itteni mellszobránál a földrajzi helyzetét pontosan meghatározták; szélesség: 46° 34' 46'', hosszúság: 17° 24' 38''.

A település minden égtáj felől megközelíthető: észak-déli irányban szeli át a 68-as út, amely a Balatontól vezet a barcsi határátkelőig. Keletről Öreglak, nyugatról Zalakomár felől juthatunk a városba. Naponta több mint nyolcvan helyközi autóbuszjárat érkezik ide, illetve indul pályaudvaráról. Átszállás nélkül érhetjük el Budapestet, Győrt, Baját, Mohácsot és Kaposvárt. Marcalin halad át a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonal.

Naponta hat vonattal utazhatunk a 15 kilométerre levő Balaton, illetve a somogyszobi csomópont felé. Marcali középfokú igazgatási, ellátó és foglalkoztatási központként a kistérség centruma.

A Marcali-hát Balatonberény és Balatonkeresztúr között emelkedik ki a partot övező lejtős síkságból, a keleti és nyugati oldalt kísérő vizenyős, lápos környezetből. Egyenes vonalban húzódik délre, 30-35 km hosszúságban morfológiailag is élesen kirajzolódva, majd egyre inkább eltűnve a homoktakaró alatt. Legmagasabb pontja a várostól északnyugatra a Kastély-dombon (256,5 m) található. A Kanizsai-dombon a geodéziai alappontot (236,6 m) vasbeton mérőtorony jelöli. A hátságot többségében lösz takarja, csak néhol bújik elő a pannon homok-és agyagréteg. Például az egykori téglagyár helyén, illetve a régi gombai homokbányában. A várostól északkeletre terül el a Balaton turzásokkal elzárt egykori öble - a Nagyberek, - keletre síkság-jelleget öltő homokvidéket találunk a (Nagyberek - Dráva-völgy közötti homokterület).

A környék éghajlata átmeneti jellegű, a nedves, kontinentális éghajlatot mediterrán és óceáni hatás befolyásolja. A csapadék mennyisége az országos átlagot valamivel meghaladja, a napfénytartam ennek alatta marad. Az észak-déli nyitottság következtében gyorsan változhat az időjárás.

A vidék folyóvizeinek végcélja, a Balaton. A város déli felén - a dombokról lejőve - a Kátyú fut keresztül, míg eléri a Sári-csatornát, az északabbra csordogáló kis patakok Gombai-vízfolyás (Szent János-árok) néven együtt érik el a Marcali-víztározót. A várostól keletre folyik a Sári-csatorna és a Boronkai-patak, melyek több halastón és a víztározón át - később egyesülve - torkollanak a Nyugati-övcsatornába. Az Ángus (a régi Forgách-kastély egykori parkja) mellett található a település egyetlen forrása. A helyben fúrt kilenc kút egyike sincs ma használatban, mert vasas, metángázos vizüket nem javítja tisztítómű.

A határ 30 százaléka erdő, nagyobb része mageredetű és sarjerdő. A dombvidéken tölgy, hárs, gyertyán, bükk és vadcseresznye él. Közepesen fejlett cserjeszintje alatt szúrós csodabogyó, lednek, májvirág, szellőrózsa, medvehagyma, borostyán és sárga árvacsalán is előfordul. A homokvidékeken az erdő főleg kocsányos tölgyből áll, ehhez többnyire hárs és néha gyertyán társul.

Cserjeszintjében a galagonya, a csíkos kecskerágó, a mogyoró és a kökény, míg lágyszárúiból a gyöngyvirág, a salamonpecsét, a királynő gyertyája és a szálkaperje említhető. A berket az égerlápok, fűzlápok, rétlápok uralják. A lombkorona-szintet éger, kőris, nyír és rekettyefűz foglalja el. A cserjék között (a rekettyefűzön kívül) a kutyabenge, a veresgyűrű, a som és a kányabangita a leggyakoribb. Gyepszintjén mocsári páfrány, szálkás pajzsika, többféle sás és sárga nőszirom talál élőhelyet.

A várostól délkeletre található a 8.000 hektáros Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, amely 1991-től védett. Kezelője a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A környezeti adottságok változatos élőhelyet biztosítanak szinte a Somogyra jellemző valamennyi állatfaj számára.

A madarak közül megtalálható itt a réti sas, a fehér és a fekete gólya, a fekete harkály, a nagy kócsag, a vörös gém, és a cigányréce is. Említésre méltó a réti csík, a keresztes vipera, a csíkos hátú vízisikló, a mocsári teknős, a mezei és a csalitjáró pocok, a nagypele, a nyuszt és a vidra előfordulása. A vidéken szép számban láthatunk őzet, gímszarvast és vaddisznót. A gerinctelen állatok közül 33 védett fajt tartanak nyilván.

A város - mint balatoni háttértelepülés - többnyire inkább az átmenő idegenforgalmat szolgálja. A szállást keresőknek négy panzió 60 férőhelye mellett a középfokú iskolák kollégiuma és néhány magánház biztosít szálláshelyet.

A központban álló római katolikus templom gótikus stílusban épült a XV. században. A hódoltság idején csak falai maradtak meg. A török kor utáni újjáépítésben barokk mennyezet és torony került rá, a A XIX. században készült szecessziós szentélye. Az épület - a hozzátartozó plébániával és parkkal - műemléki védelem alatt áll. Itt látható az 1884-ben emelt Szentháromság szobor is.

A gombai barokk templom 1755-ben, a Közép-hegyen álló Szent Orbán kápolna 1866-ben épült. A XVIII. sz-i Széchényi- kastély helyén épült, 85 helyiségből álló új kastély 1913-ban készült el. A neobarokk épület jelenleg a városi kórháznak ad otthont. Parkjában az öreg faóriások között tölgy, vérbükk, platán, selyemfenyő, feketedió egyaránt fellelhető. Itt látható Széchenyi István és Tóth Ágoston mellszobra.

Az egyedi építészeti értékek között tartják számon a városi bíróság, a városháza, a volt Mayer-ház, a Noszlopy Gáspár Általános Iskola, a zeneiskola, a Nagy-hegyen álló Nagypince épületét. A Nagypincéhez vezető úton található a XIX. századi Mária-szobor.

A gombai városrészből a Forgách-kastély, a harangtorony, Nepomuki Szent János szobra említhető. A niklai remete - Berzsenyi Dániel - egykori kisgombai birtokát emlékoszlop jelzi.

A városban és külterületén jelentős számú - a század elejéről és a múlt századból származó - kőkereszt áll. A Marcali-háton ismét mutatja a környező települések irányát az 1997-ben újraállított Kezesfa, a múltban használt közutak útjelzője.

1776-1836

1776-ban a Vas megyei Egyházashetyén született középbirtokosi családban.

13 éves koráig apja otthon tanította, mivel a szülőfalujában nem volt nyilvános iskola.

A kis Dániel gyenge fizikumú, beteges gyermek volt, később azonban megerősödött, így már nélkülözni tudta a szülői ház féltő gondoskodását. 1788-ban a soproni evangélikus líceum diákja lett, kisebb megszakításokkal hét éven  keresztül  itt nevelkedett. Tanárai szigorát azonban makacsul elutasította, és 1793-ban megszökött Sopronból.

Ezt követően rövid ideig katonáskodott, de a katonai élet még az iskolánál is szigorúbb volt számára, így rövid időn belül elhagyta ezt a pályát.

1795-ben végleg megszakítja tanulmányait, és részben ezért, valamint más nézeteltérések miatt apjával való viszonya elmérgesedett. Ehhez hozzájárult az is, hogy nehezen dolgozta fel anyja elvesztését.

1799-ben megházasodik. Dukai Takách Zsuzsannát veszi feleségül, ás annak birtokán, Sömjénben telepednek le. 1804-ben azonban kézbe kell vennie saját családja birtokait, így Niklára költöznek. Itt takarékos, de jómódú birtokosként élte a földesurak gazdálkodó életét. Dani uraság – ahogy jobbágyai  szólították- azonban nem érzi itt jól magát.

Szellemi társtalanság gyötri, hiszen nem talál partnert a maga  óriási műveltségéhez. Berzsenyi ugyanis jól ismerte az antik görög és római kultúrát, titkon verseket írt.  Ezeket  a verseket 1808-ban megmutatta egy barátjának, majd rajta keresztül eljutottak Kazinczy Ferenchez, aki igazi értéket látott bennük. Ő volt, aki  bevezette  a költőt a korabeli irodalmi életbe, és ösztönözte versei kiadására.

Berzsenyi ismertséget szerzett, de ezt nem igazán használta ki, magányos, visszahúzódó élet élt Niklán. A falu határát csak ritkán hagyta el, amikor írókkal, költőkkel találkozott Pesten vagy épp Kazinczy birtokán.

1836-ban hosszas betegeskedés után halt meg.

Életműve közel kilencven költemény, amivel méltán írta be magát a magyar irodalom történetébe. Költészete átmenet a klasszicizmus és a romantika között. A jellemében feszülő ellentétek költészetében is megtalálhatók: kedveli a letisztult, szabályos formákat, emellett csapongó, áradó képei szenvedélyről tanúskodnak. E kettősség teszi érdekessé, izgalmassá verseit a mai kor embere számára is.

2017

Bárczi Kata
Mezőfi Brigitta
Szecsődi Laura
Gergő Virág
Szántó Dénes

   
2015 Várfalvi Dániel kosárlabda, atlétika
2014 Hanusz Boglárka kézilabda
2013 Androsics Veronika atlétika
2012 Bodrogi Ágnes Viktória atlétika
2004 Gergye Petra kézilabda
2003 Guricza Tímea sakk
1997 Balogh Tamás birkózás
1997 Szántai Viktória kézilabda
1990 Vinkó Tünde sakk
1988 Laczó Tímea atlétika
1987 Borsos Sándor atlétika
1985 Lukács Éva atlétika
1982 Mergancz Sándor lövészet
1976 Fokvári Adrien kézilabda
1975 Jandrics Róbert torna
1974 Kiss László kosárlabda
1971 Bacsi László labdarúgás
1971 Bognár Sarolta kézilabda
1970 Illés Irén kézilabda
1969 Fodor András torna

 

A díjat a Berzsenyi Dániel Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium nevelőtestülete alapította az 1980-81-es tanévben abból a célból, hogy elismerje vele azon végzős tanulók érdemeit, akik példamutató magatartásukkal, kiemelkedő tanulmányi munkájukkal, versenyeken elért eredményeikkel kivívták társaik és tanáraik megbecsülését, öregbítették iskolánk hírnevét.

A díjat az a diák kaphatja, akit az osztályban tanító tanárok egyetértésével az osztályfőnök javasol, és nevelőtestületi értekezleten a nevelőtestület egyszerű többséggel támogat.

A díj átadása minden évben a ballagási ünnepségen történik.

A Pro Schola – érdemérem elnyerője megkapja az erről szóló oklevelet, a díjjal járó emlékplakettet és könyvjutalmat.

 

2017 Jandrics András
Krénusz Márton
2016 Pamuki Alexa
2015 Kozma Krisztián
Ősz Gábor
2014 Zajcsuk Liliána
2013 Ács Adriána
Fellegi Emese
Hajdu Péter
Szűcs András
2012 Boros Gábor
Mohari Martin
2010 Bacskó Zsanett
Segyevy Dániel Zoltán
2008 Bauer Tamás
Gáli Orsolya
2005 Kis-Dörnyei Nóra
2004 Golodjuk Vita
Horváth Gergő
2002 Gadányi Nikoletta
2001 Láris Liliána
2000 Kardos Csilla
1999 Csenki Laura
Durcsán Viktória
1994 Völgyi Tamás
1992 Bozsek Anna
Kovács Anita
1991 Olasz Balázs
1990 Gausz János
Makai Enikő
Németh Gábor
1989 Papp Krisztina
Szabadfi Mónika
1988 Horváth Gyöngyi
1985 Káplár Veronika
Molnár Beáta
1984 Cigoth Edit
Nyerki Ágnes
1983 Varga Márta
Czibula Béla
1982 Csobod Judit
Páhi Katalin
1981 Cserti Anikó
Varga Beáta

 

Iskolánk igazgatója: Fellegi Bálint (2011-)

Az iskola fennállása óta kinevezett igazgatók:

Időszak Iskola elnevezése Igazgató Hivatali időszak
1952 - 1954 Közgazdasági technikum Mezőgazdasági Tagozat Horváth Imre  (1952-1953) 
    Tölgyesi Lajos (1954)
1954 - 1965  Állami Általános Gimnázium Tölgyesi Lajos (1954-1957)
    Veress Attila (1957-1966)
    Botos Endre (1965)
1965 - 1989 Lady János Gimnázium és Szakközépiskola Botos Endre (1966)
    Varga István (1966-1989)
1989 - 2011 Berzsenyi Dániel Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium Varga István (1989-1990)
    Olasz Istvánné (1990-2011)
    Fellegi Bálint (2011-2013)
2011- Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Fellegi Bálint (2013-