Mozaikok az iskola történetéből

1952 nevezetes évszám Marcali történetében. Az alig 6000 lelkes, poros kis járási székhely középiskolát kapott. Nagy szó volt ez még akkor is, ha az ötvenes évek a nagy "középiskolai gründolások" időszaka, amikor olyan kistelepülések is gimnáziumot alapítottak, mint Böhönye vagy Nagybajom, ahol aztán rövid időn belül meg is szűntek. A feltételek Marcaliban sem voltak túl biztatóak. A nagy számban jelentkező tanulókon kívül szinte minden hiányzott. Nem volt sem megfelelő épület, felszerelés, sem tanári kar. Így aztán a kaposvári Közgazdasági Technikum Mezőgazdasági Tagozatának kihelyezett osztályaként kezdődött meg a tanítás egy 45 fős osztállyal a Templom téri (Hősök tere) iskola épületében. A tantestület jórészt az általános iskola nevelőiből verbuválódott. Az első igazgató - mindössze egy évig - Horváth Imre, az osztályfőnök pedig Kadosa Dezső volt.

Két év múlva a technikum megszűnt, az intézmény gimnáziumként működött tovább a Rákóczi úti Mayer-házban. Az igazgató Tölgyesi Lajos lett (1954-1957), akit hamarosan Dr. Veress Attila követett (1958-1959). A tanári kar mindössze 6 főből állt, csak lassan növekedett, és egészen a hetvenes évekig - önhibáján kívül - szinte mindig hiánnyal küszködött. Először négy tantermet alakítottak ki, értelemszerűen egy-egy osztállyal számolva, majd az állandóan növekvő tanulólétszám miatt az udvari szárnyon még kettőt építettek, sőt az igazgató lakásából is osztálytermek lettek. Ettől kezdve - mindössze egy év kihagyással - az intézményben az állandóságot máig a gimnázium jelenti évfolyamonként egy, két, néha három osztállyal.

Dr. Veress Attila távozásával 1959-ben Botos Endre lett az igazgató. Ő szervezte és irányította végig a levelező oktatást, valamint a mezőgazdasági munkát. Ez utóbbi a tanulóknak zsebpénzforrást és jó bulit, a tanároknak nem kívánt törődést, de kereset-kiegészítést és prémiumalmát is jelentett. A munkára nevelést szolgálta volna az ekkor bevezetett 5+1-es munkahét is, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és szép csendben, lassan megszűnt.

Ebben az évben sikerült végre betölteni az igazgató-helyettes állást Ambrus Ferenc személyében, aki 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította a tantestület pedagógiai munkáját. 1964-ben "a profilkeresés jegyében" két kereskedelmi szakközépiskolai osztály is indult. A többször átgondolatlan és indokolatlan "arculatváltásra" kényszerített, állandó tanerőhiánnyal küzdő, rosszul felszerelt intézmény mégis életképesnek bizonyult, és a már-már alig elviselhető túlzsúfoltság indokolttá tette és kikényszerítette egy új, a kor követelményeinek megfelelő épület létrehozását.

Így történhetett, hogy 1965-ben a már régen kinőtt Mayer-házból az iskola kiköltözhetett mai, végleges helyére. Az áthelyezés rendkívül indokolt, a hely kiválasztása azonban kapitális hiba volt. A régi, patinás épületekben amúgy is szegény település arculata a zsinagóga lebontásával tovább szegényedett. Helyére egy jellegtelen, stílustalan, hatvanas évekre jellemző szürke egyen-épület készült. Nem mentség, bár magyarázat, hogy országszerte hasonlókkal találkozunk. További probléma, hogy a város egyik legforgalmasabb utcájában épült, és a beszűrődő zaj a déli oldalon zavarja a tanítást. Pedig akkor még bőven lehetett volna találni egy oktatási intézménynek jobban megfelelő nyugodt helyet. Persze mindezek csak utólagos - bár jogos - aggályok. Az új tizenkét tantermes épület "a kor színvonalán áll", a régihez képest valóban tágas, jól felszerelt és eleve iskolának épült. Az igazi változás azonban csak ezután következett. 1966-ban a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács VB egy határozatával megszüntette a gimnáziumot és a mindössze két éve működő kereskedelmi osztályt, helyette megyei beiskolázású közgazdasági szakközépiskolát alapított.

Ezzel - többszöri profilváltás után - véget ért a marcali középiskola első, küzdelmes, de mégis sikeres időszaka. Úgy is mondhatnánk, hogy a hős-kor.

A rendszerváltással iskolánkba is friss levegő áramlott. A véleménynyilvánítás szabadsága, a tabu témák megszűnése jótékonyan hatott az oktatásra, különösen a humán tantárgyak esetében.

Varga István nyugdíjba vonult, helyére egy volt tanítvány, később kolléga, Olasz Istvánné került. A tantestület és az önkormányzat egyértelmű támogatásával ő szervezte meg iskolánkban a nyolcosztályos tagozatot.

Ó, a nyolcosztályos! Rá még a város is büszke lesz egyszer. Létrejöttét nagy várakozás, rengeteg munka előzte meg. Persze kérdések, kételyek is. Engedélyezik-e, jönnek-e a kicsik? Mert hogy jó lesz, abban biztosak voltunk. Ez az iskolatípus ugyanis a régi, jól bevált gimnázium modern változata, amelyben minden a továbbtanulást szolgálja.

A diploma megszerzéséhez és egyáltalán az érvényesüléshez ma már elengedhetetlen nyelvtudást a tanulók kis csoportokban, magas óraszámban sajátíthatják el. Felvételi tárgyaikból fakultációs órákon készülhetnek fel. Fakultáció ugyan már 1981 óta van, de igazán a nyolcosztályosban teljesedett ki, hiszen itt - szemben az előző kettővel - heti 5 plusz órában mélyíthetik el tudásukat. Nem véletlen, hogy Budapesten és a nagy városokban többszörös túljelentkezés van erre a tagozatra. Sajnos vidéken - így nálunk is - objektív okok miatt a szervezés néha nehézségekbe ütközik.

1992-ben - lépést tartva a gazdasági élet változásaival - a szakközépiskolában pénzügyi tagozatot hoztunk létre, amely nagy népszerűségnek örvendett.

Robbanásszerű változás történt a nyelvoktatásban is. A kötelező orosz mellett ugyan német is volt a gimnáziumi osztályokban, de főleg a magas létszám miatt nem lehetett igazán hatékony. Változást a haladó és speciális osztályok megjelenése, illetve csoportbontás hozott. Az angol és a latin nyelv bevezetésével lehetővé vált két világnyelv, illetve egy alapozó nyelv megfelelő szinten történő elsajátítása. A tanulók élnek is a lehetőséggel, egyre több a közép-, sőt felsőfokú nyelvvizsgát tevők száma.
A kiváló tanárok mellett sokat segített a Künzelsau-val 1992-ben kiépült együttműködés is. A testvérváros folyamatos támogatása lehetővé tette önálló német nyelvi könyvtár létrehozását, tanulóink közül pedig évente rendszeresen húsz fő bővítheti, illetve mélyítheti tudását az eredeti német nyelvű környezetben.

Az eredmény imponáló: az ország 122 hasonló profilú iskolája közül intézményünk a nyelvoktatás területén a megyében az első, országosan pedig a nyolcadik helyet érte el 1996-ban. (Köznevelés 1997.16.sz.)

A középiskola, főleg egy homogén gimnázium legfontosabb feladata, hogy minél több tanulóját juttassa be a felsőoktatásba. Egy vidéki kisgimnáziumnak - mint a miénknek is - mindig fel kell vállalni a "csak" érettségizni akarók oktatását is. Ezt figyelembe véve a több évtizedes felvételi statisztikánk kifejezetten jónak mondható.

Ha visszagondolunk arra, honnan indultunk, és eddig közel 4000 fiatal kapott érettségi bizonyítványt, megállapíthatjuk, hogy az iskola első 50 éve sikeres volt. Reméljük, a következő is az lesz.

Tóth Sándor
nyugalmazott igazgatóhelyettes