...a marcali gimnázium és szakközépiskola negyedszázados történetéből

A Marcaliban létrehozott középiskola működésének 5 évtizedéből 1966-tól 1994-ig a nevelőtestület tagja voltam, ebből 24 évig az iskola igazgatói munkáját végeztem.

A társadalom, a gazdaság, a politika és a kultúra változásait, célkitűzéseit mindenkor magán viselte az iskola.
Profilját a társadalom igénye határozta meg. A kaposvári Közgazdasági Szakközépiskola kihelyezett tagozataként (mezőgazdasági ágazat) indult 50 éve, majd a gimnáziumi oktatás bevezetésével folytatódott. Az 1960-as évek közepén két évfolyamon kereskedelmi szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerzett 90 tanuló. 1966-ban a gimnáziumi osztály mellett közgazdasági szakközépiskolai osztályokat is indítottunk általános ügyviteli és mezőgazdasági könyvelő ágazaton.
A változó iskolatípusok szakemberigényét megteremteni soha nem volt könnyű feladat, a vidéki iskola hátrányait mindig éreztük. A felügyeleti és fenntartó szerveinktől a segítséget megkaptuk.

Alapjaiban egy jól képzett, szakmáját szerető, a tanulókért (iskoláért) tenni akaró testületi magot bővítettük azokkal a fiatal nevelőkkel, akik már iskolánk növendékei voltak.

Az iskolavezetés mindenkori célja az volt, hogy az iskola oktatási színvonala feleljen meg az egyetemi-főiskolai felvételi követelményeknek, valamint a mezőgazdasági és ipari üzemeknek biztosítsa a jól képzett, középfokú könyvelőket.
Ennyi év után - a teljesség igénye nélkül - már lehet mérleget készíteni. Ez a mérleg azáltal pozitív, hogy az egyetemre, főiskolára jelentkezők 50-60%-át szinte minden évben felvették. Volt tanítványaink a közélet minden területén: az egészségügyben, a művelődési, oktatási intézményekben, vezető beosztásban, tudományos fokozatok birtokában becsületesen és eredményesen tevékenykednek. Büszkék vagyunk rájuk, és ők is szívesen visszatérnek hoz-zánk.

A közgazdasági szakközépiskola legjobb tanulói a közgazdasági egyetemen és a számviteli főiskolákon szerezték diplomáikat, és ott vannak a megyei, városi, állami apparátusokban éppúgy, mint a gazdasági üzemek irányításában.
Orvosok, jogászok, tanárok, tanítók, óvónők, katona- és rendőrtisztek százai indultak el iskolánkból, és kapták a megfelelő útravalót tudásból és emberségből. Erre emlékszik vissza a legszívesebben az iskola volt - ma már nyugdíjas - igazgatója. Ez csupán a nevelőtestülettel, a felügyeleti szervekkel való legjobb együttműködés megteremtésével volt lehetséges.

Mi mindennel kellett megbirkózni a több mint 20 év alatt?
Kollégiumot építettünk és bővítettünk, a fűtőberendezést többször átalakítottuk, villanyhálózatot cseréltünk, az 1986-87-es tanévben rekordidő alatt bővítettük az iskolát, új 200 személyes konyhát, ebédlőt alakítottunk ki. Sokat tett ezért Bagó Józsefné gazdasági vezető is.

Kiváló körülmények között taníthattuk a kémiai anyagvizsgálatot, a számítástechnikát. Számtalan szaktanterem jött létre. A tanár-tanuló közösség élni tudott a lehetőségekkel, amelyeknek eredményei az országos tanulmányi és sportversenyeken realizálódtak. Mindig szem előtt tartottuk a tehetséggondozást. A nevelőtestület tagjai lehetőséget kaptak a szakmai és pedagógiai újítások bevezetéséhez. Például dr. Gál József, aki mindig a történelemtanítás új módszereit kereste, honismereti mozgalmat és múzeumot teremtett először az iskolában, majd a városban. A kabinetrendszerű oktatás bevezetésében nagy érdemeket szerzett Ambrus Fe-renc igazgatóhelyettes, mint biológia szakos tanár. A közgazdasági szakközépiskolában Hosszú Jánosné dr. szerzett érdemeket. Az említettek mellett a tantestület egésze összetételében, felkészültségében, hivatástudatában alkalmas volt az oktató-nevelő munka folyamatos fejlesztésére, új eredmények elérésére.

Varga István
nyugalmazott igazgató