8700 Marcali, Petőfi u. 16.

+36 85 510 643

titkarsag@berzsenyimarcali.hu

 
 
 
 

„ A színház nem arra való,hogy kikapcsolódjunk,
hanem sokkal inkább arra,hogy az agyunk bekapcsoljon
és gondoljunk valamire.”

(Grisnik Petra – színésznő)

Hétfőn este a Csiky Gergely színházba látogattunk, de nem azért, hogy egy színdarabot nézzünk meg,hanem azért,hogy megismerjük a színház ezer arcát és a kulisszatitkokat. Szó szerint mindent megnézhettünk. Betekintést nyertünk olyan helyekre, amit eddig nézőként csak filmekből, esetleg a képzeletünkből ismertünk.

Szokás szerint a nézőtéren kezdtük az izgalmas és érdekes nézelődést, de egyből a nagyszínpadra kerültünk. Már itt rengeteg meglepetés várt minket. Megnézhettük,hogyan mozog a díszlet játszi könnyedséggel ( megjegyzésként mondanám,hogy az éppen felállított díszlet 1,6 tonna súlyú volt) . Láthattuk,sőt kipróbálhattuk hogyan süllyesztenek el minket a színpad alá vagy éppen reptetnek minket a levegőben. Nem csak a díszlet mozgott, hanem az esetleges tűz elterjedését megakadályozó fal is. Szó esett arról, hogy azon kívül, hogy kalapot, sapkát nem hordunk,fütyülni sem szabad. A füttyszó ugyanis nem a jókedvet jelenti egy színházban,épp ellenkezőleg, a színészek a lehetséges tűz észlelésekor –annak érdekében,hogy ne törjön ki a pánik-,füttyszóval adták egymás tudtára,hogy baj van. Utunkat az emeletre folytattuk tovább, egész pontosan oda, ahonnan az egész díszletet és minden mást is mozgatnak, irányítanak, felügyelnek. Érdekes volt látni azt, hogy mennyire nagy koncentrációt igénylő feladatra vállalkoztak az ott dolgozók, hiszen egy apró hibából hatalmas káosz lehet.

A nézelődésünket a kelléktárba érve folytattuk. Elképesztő mennyiségű kacatot – persze jó értelemben, hiszen ezekre szükség van –, láthattunk, próbálhattunk ki. Nincs olyan dolog,  ami a kelléktárban ne lenne meg. Folytattuk tovább a sétát, méghozzá a fodrászatba illetve a sminkszobába. Rengeteg parókát, maszkot,szakállat,bajuszt láttunk. A színpad alatt a zenekari árok megtekintése után jutottunk tovább a büfébe illetve a társalgóba. Miután megettük a felkínált pogácsát, folytattuk ezt a kalandos szemlélődést a színház falain belül. Az öltözőbe értünk, ahol aztán a ruhapróbáé volt a főszerep. Személy szerint én egy páncél öltözetet próbáltam ki – amit például, mint megtudtam, a főszereplő visel a IV. Henrik című darabban. Minden tiszteletem az övé, mert ilyen nehéz öltözetben egy színdarabot előadni, sőt továbbmegyek, egyszerűen csak megmozdulni is már művészet. A lányok is csinos ruhákba öltözve fotózhatták egymást. A ruhapróbák után bekukkanthattunk abba az öltözőbe, ami Pogány Judit számára lett kialakítva – akiről tudni érdemes, hogy mindig az utolsó-utáni pillanatba szeret színpadra lépni –, a  színpadhoz legközelebb van. Manapság a vendég színészek öltöznek itt.

Az izgalmas körút után, 19:00-tól egy az idei évadról való beszélgetésen vettünk részt. Két rendező, a színház művészeti vezetője és egy már 5 éve ott dolgozó színésznő beszélt a munkájukról ebben az évadban.

Összességében elmondhatom, és azt hiszem, mindenki nevében mondom, hogy fantasztikusan éreztük magunkat, és egy remek programon vettünk részt. Megtudhattuk, hogy a színház nem csak a nézőtérből, színpadból és a színészekből áll. Sokkal több annál…

Lengyeltóti Bence 12.E