8700 Marcali, Petőfi u. 16.

+36 85 510 643

titkarsag@berzsenyimarcali.hu

20 gimnazista 5 napos kiránduláson vehetett részt a TÁMOP-3.3.10. B-12-2013-0031 „TOVÁBBTANULÁST ERŐSÍTŐ KEZDEMÉNYEZÉSEK TÁMOGATÁSA A MARCALI BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUMBAN” című pályázatának köszönhetően.

Az utolsó tanítási napon indultunk a hosszú útra: a boglári Gömbkilátóról körbenézve a szabadság érzése fogott el mindnyájunkat: milyen jó lesz 5 napon át csak kirándulni-kirándulni!

 

Második megállóhelyünkön, Szemesen a Postamúzeumba, a Latinovics Emlékmúzeumba látogattunk el, majd tragikus sorsú színészkirályunk síremlékéhez, a temetőbe vitt az utunk. Szárszón a József Attila Emlékház interaktív világa hosszú órákra elfoglaltságot adott csapatunknak. Aztán Siófok, izgalom: milyen lesz a szállás, ki-kivel kerül egy szobába. Késői ebéd, fürdés: ádáz küzdelem a labdáért, vacsora, VB, csocsó, vidámság, akácfaillat.

Másnap Székesfehérváron a látnivalók közül a Középkori Romkertet, a Szent István Bazilikát, a kedves déli harangjáték után pedig a Bory-vár Múzeumot választottuk. A délutáni programot a hazafias nevelés zarándokhelye, Pákozd adta: Don-kanyar Emlékkápolna után a Katonai Emlékpark minden elemét végignéztük, kikérdezték tőlünk a 48-as pákozdi csata, a XX. századi háborúk fő mozzanatait (a fiúk 5-ösre vizsgáztak), megismerkedtünk a sorkatonaság történetével (felpróbáltunk néhány katonai ruhadarabot), a magyarok békefenntartásban betöltött szerepével. Jól elfáradtunk, de még szerencse, hogy egy szimulátorban helikoptert is vezethettek az arra vállalkozók. A hosszú történelemóra után az se zavart senkit, hogy a szél hidegen fújt, a hullámok jó magasra törnek, és hogy majdnem megfagyunk a vízben: újra jót fürödtünk.

A 3. napon a hazai porcelánkészítés közel két évszázadra visszatekintő hagyományával ismerkedtünk a Herend Porcelániumban, majd a Múzeumban. A Veszprémi Állatkertben tett nézelődés/egyes állatokkal való kommunikáció után városfelfedező sétára indultak 4 fős csoportjaink. Az önmagát „Valkűr” névre keresztelt csapatunk rekordidő alatt nyerte, mindössze 1 hibaponttal a nemes versengést. Ez az „idegenvezetés másképp” elnyerte a felfedező ifjaink szimpátiáját, sokkal többet megtudtak Veszprém múltjáról, mintha valaki „csak” elmesélte volna.

A 4. napot a vízen köszöntöttük, komppal Tihanyba tartva. Béke az érkezőnek, áldás a távozónak! – köszöntöttek bennünket a Tihanyi Bencés Apátságban. A félsziget nevezetességi közül az echókőre állva - a templom felé kiáltozás volt a legnépszerűbb, mivel a Belső tóhoz vezető sétánál is könnyebbnek ígérkezett. Természetesen gondoltunk Csokonaira, Vörösmaryra, sőt Garay Jánosról is megemlékeztünk, akik a visszhangról verseltek, regéltek annak idején. A Balaton-part legrégebbi üdülőhelyén, Balatonfüreden megkóstoltuk egyik szénsavas forrásának vízét és élveztük mediterrán jellegű klímájának előnyeit. Megnéztük a városban működő Szívkórházat, a híres sétányon álló híres emberek szobrait, hangulatos utcácskáin sétálgattunk. Hétfő lévén, sajnálatunkra a Jókai villába nem jutottunk be, vigaszként megint nagyot fürödtünk és este moziba mentünk.

Az 5. napot méltán nevezhetjük vár-kastélytúrának. A Megállóhelyek Dég, Simontornya és Ozora voltak. Mindegyikben más és más tetszett, a gyönyörű és éppen felújítás alatt álló angolpark, a működő nyári kézműves műhely vagy éppen az igazi középkori hangulatot árasztó ozorai Pipo Várkastély. Aztán jött az utolsó közös ebéd és az elválás.
Ez volt a történések sora, azt gondolom, az együtt töltött napok hangulata leírhatatlan.

Bognárné Lázár Magdolna