Hagyományként őrizve, az idei évben is megrendeztük (mi, a másodéves „rutinos” gimisek: 9.E és 10.B) a karácsonyi műsort, melyben osztályaink sokszínűsége lehetőséget adott arra, hogy egyéni tehetségünket megcsillogtatva, látványos és fergeteges produkciókat adjunk elő. 

Sok-sok talentumunk a kezdetleges zűrzavarok után, egy hatalmas egységet alkotó műsorrá forrta ki magát. Bizony, ez sem egyik napról a másikra jött létre. A próbával eltöltött délutánokért, melyeket izzasztó ének és táncos kompozíciók kivitelezésével töltöttünk, kárpótolt bennünket a fellépést követő tapsvihar, és a meghatódott, néhol könnyes, ám őszinte mosoly látványa az arcokon. Így érezték ezt osztályfőnökeink is, Horváthné Csoszó Gyöngyi és Jandricsné Simon Erika tanárnők is. Nem a legkönnyebb dolog valami olyant alkotni, ami mindenki igényének megfelel. Az sem egyszerű, hogy elérjük a karácsonyi boldog, békés lélek hangulatát nézőink szívében, de úgy érzem, szintúgy sikerekben gazdagodtunk. 

Próbáink során, különösképpen a főpróbán, bennünket a karácsony, mint érzés, tetőtől talpig átjárt, ráült az arcunkra, a szemünkre, a mozdulatainkra. Ez az, amikor az ember összeölelkezik társaival, elfelejti, hogy ő most szerepel, és csak énekel, és szíve, lelke egyszerre összeér, és egy elképesztőt alkot… az együttlétet, és ez maga a boldog, és békés karácsony.

Osvald Regina 9.E