2014.január 31-én rendeztük iskolánk éves szalagavató ünnepségét. A Bognárné Lázár Magdolna tanárnőtől elhangzott hivatalos felvezetés utáni csendet a 13 E-s Gombai Nóra hangja törte meg, aki a Csillagok Aranya című dalt énelkelte a Mozart musicalből.

Ezután Horváth Evelin (11.B) Szabó Anikó Átmenetek tengere című versét szavalta el, Kozma Krisztián pedig a 11.B és a 12.E osztályosok nevében búcsúzott a legidősebb diákoktól.
A rendezvény következő részében a végzősöknek osztályfőnökeik néhány jó szó kíséretében feltűzték a szép gimnazista éveket jelképező Berzsenyis szalagot, ezzel hivatalossá téve az idő gyors múlását, az együtt töltött éveket.

Fellegi Bálint igazgató úr ünnepi szavai után Kajdács Kornélia (12.B) búcsúzott a végzős tanulók nevében:

"Kedves Vendégeink, Tanáraink és kedves végzős diáktársaim! Az idei évben nekem jutott a megtiszteltetés, hogy megosszam gondolataimat, érzéseimet az ünneplő közönséggel ezen a különleges napon. Ezek a gondolatok és érzések azonban most nem csak bennem kavarognak, hanem bizton állítom, hogy minden végzős diáktársamat átjárja az izgalom, az öröm, és a büszkeség.

A lábunk megremeg, a hangunk elcsuklik, de boldogok vagyunk, hiszen a máskor sportversenyeknek helyet adó csarnok most miattunk öltött díszes ruhát, a sok vendég is ránk kíváncsi, szüleink és tanáraink pedig velünk büszkélkednek. Vajon megérdemeljük mindezt?- kérdezem bátortalanul. Kérdésemre kisvártatva megjön a válasz: úgy hiszem, rászolgáltunk erre az ünneplésre. Hiszen ha belegondolok, életünk egyik legmeghatározóbb időszakát töltöttük el itt, van, aki 9, van, aki öt, mások pedig négy évig tekinthették a Berzsenyi Gimit második otthonuknak. Olyan hely volt ez, ahol a közösség gyógyír volt minden bajra, mindig volt valaki, aki meghallgatta gondjainkat, bajainkat. Osztálytársak, barátok és tanárok. Kudarc a tanulásban vagy szerelmi bánat és egyéb problémák hamar megoldásra leltek a megértő és segítő közegben. Volt kivel örülni is, és vidámnak lenni a közös iskolai programokon: a 24 órás vetélkedőkön, a farsangokon, gólyaavatókon, diákigazgató választásokon és az osztálykirándulásokon. Feledhetetlen emlék lesz mindannyiunk számára az itt eltöltött idő, hiszen ezek az évek nyomot hagynak bennünk egy életen át. Eljön majd az idő, amikor „messze mese” lesz mindaz, ami itt velünk megtörtént. Távoli lesz a határokat feszegető és kitágítani próbáló diák, aki a saját erejéhez és tehetségéhez mérten próbálta elérni a maga elé kitűzött célt, vagy átugrani az elébe tett akadályt. De addig még hosszú az út. Itt állva még csak a jövő bizonytalanságát érezzük, és a ránk nehezedő feladatok súlyát. Ez talán a felnőtté válás egyik jele a sok közül? Igen, azt hiszem. Ezt felismerve azonban törekednünk kell, hogy a ránk váró megmérettetést ne csupán átvészeljük, hanem megéljük úgy, ahogy kell: tudatosan, felelősséggel. Hogy miként teszünk, csak rajtunk áll. Szüleink és tanáraink már megtették a magukét. Megtanítottak mindarra, amit most tudunk, neveltek, fegyelmeztek minket, egyengették utunkat, és emellett megpróbáltak embert faragni belőlünk. Köszönjük nekik mindezt! Ahhoz, hogy a „messze mese” majd egyszer igazán szép legyen, most kell szép történeteket írnunk bele. Írjuk hát bele a sikeres érettségit, felvételit, hogy méltó módon zárhassuk le ezt a fejezetét a mesénknek. Mert azt már tudjuk, hogy gimnáziumi éveink jó befejezése szükséges ahhoz, hogy a folytatásra is büszkék lehessünk majd, amikor gyerekeinknek mesélünk az életünkről. Ezen való igyekezetünkben segítségünkre lehetnek Tatiosz gondolatai, aki az ember lehetőségeiről így vélekedik: „Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed-e meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik: feketére fested magad körül a világot, vagy bearanyozod-e napjaidat.”

A képvetítés immár minden évben a műsor eleme, így idén is élvezhettük, ahogy zene kísérete mellett kiderült, "Miből lesz a cserebeogár?"

Ez alkalommal is Halmosi Róbert készítette fel a tanulókat a Palotásra, ami a közönség tapsából ítélve idén is nagy sikert aratott.
Iskolánk szalagavatójának másik fő prudukciója a keringő volt, melyet először diáktársaikkal, majd szüleikkel táncoltak a végzősök.

Meglepétés műsorokkal készültek: Borosné Gyarmati Cecília tanárnő, Gájer Szilárd pedagógiai asszisztens, Bocskai Dorina, Kovács Brigitta, Dudás Péter, Szekér Bianka, Vida Vanessza, Pálfi Bence, Vörös Patrik, Horváth Eszter, Csobod Boglárka, Havranek Andrea, Kozma Krisztián, Tálos Lilla, Madarász Lilla, Schmidt Virág.