Vasárnap hajnalban indultunk Weinebenebe. A felkelés kissé nehézkes volt, de amikor észhez tértünk a reggeli kómából és ráébredtünk, hogy a sítáborba megyünk, mindenki azonnal jobb kedvre derült.

Lelkesen pakoltuk a sífelszereléseket a buszba, hogy minél hamarabb indulhassunk. Fél 6 körül már úton is voltunk. 10 órakor pedig már a sípályán élvezhettük a remek napsütést.

Az újoncok Krénusz tanár úr kíséretében a kezdő pályára, míg a haladók a meredekebb hegyoldalnak vették az irányt. Első és második nap erős napsütésben síelhettünk, a pályák jól csúsztak.

Az estéink nagyszerűen teltek, a társaság fantasztikusan érezte magát és közben új barátságok is szövődtek. Sokat beszélgettünk, nevettünk vagy egyszerűen csak filmet néztünk. Mindegyik örömteli elfoglaltság volt. Babi néniék idén is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk, ahogy azt már megszokhattuk.

Harmadik nap kissé megváltoztak az időjárási viszonyok. Szinte semmit nem láttunk és a hó is nagy pelyhekben esett. Mi ezt valamelyest kihívásnak tekintettük, de mindenki nagyon jól teljesített. A pálya délelőtt eléggé jeges volt, de délutánra már elég jól tudtunk menni.

Utolsó nap szomorúan kullogtunk a pályákra, hiszen éreztük, hogy lassan indulnunk kell vissza a szürke hétköznapokba. Ennek ellenére élveztük az utolsó pillanatig a gyönyörű tájat és a friss hegyi levegőt. Utolsó nap végére elkönyvelhettük, hogy a sítáborozók összes résztvevője feljutott a hegycsúcsra.

Mindenki nagyon jól érezte magát, és biztosak vagyunk benne, hogy az idei csapat nagy része jövőre is visszatér a sípályákra. Köszönjük ezt a remek élményt! Találkozunk jövőre a sítáborban!