Még a szokásosnál is korábbi iskolába érkezés után nekivágtunk úti célunknak, mely idén elsősorban a szlovák főváros, Pozsony, majd hazafelé Győr volt.

Mint tudjuk, egy körülbelül három órás úton nem egyszerű lefoglalni magát a diákságnak. Drága osztályfőnökünk és Andi néni türelmét szerencsére csak kicsit tették próbára a ,,Pisilnem kell! –az előbb álltunk meg…, Mikor érünk már oda?”, és ehhez hasonló felszólalások tízperces rendszerességgel.

A könyvek, mp3 lejátszók és a technika egyéb unaloműző vívmányai ugyan ideig-óráig elcsendesítik a társaságot, ám egyszer-kétszer a bátor, magát Pavarottinak vagy Bocellinek képzelő ifjú felkiáltott: Énekeljünk! Igaz, nincs kirándulás éneklés nélkül. Ha nem is a tábortűz körül, de a buszon biztosan. Úgyhogy már zendül is a „Sej, haj akácfa”, a „Lecsó” és az elmaradhatatlan” Nézését meg a járását”. Soha senki nem mondta, hogy a 10/E egy csendes társaság, hát most sem voltunk azok. Kérdezzék meg a buszsofőr bácsikat. Ha még hallanak.

Hát ilyen vidáman és hangosan robogtunk észak felé. A busz hátsó szekciója simán lenyomott egy olyan koncertet, amely a Papp László Stadionban is simán megállta volna a helyét – hangosítás nélkül. A város megismerésében segítségünkre volt egy nagyon kedves és közvetlen idegenvezető, akivel először egy kisebb buszos körutat tettünk, mely során betekintést nyerhettünk a szlovák Rózsadombra, ahol a legnagyobb látványosságot a fantasztikus kilátás mellett a különböző országok nagyköveteinek villái jelentették. A buszon töltött idő talán azért tűnhetett olyan hosszúnak, hogy végül Amerikába értünk, mert egyszer csak a Fehér Házzal találtuk szembe magunkat. Mint kiderült, az épület az amerikai nagykövet otthonául szolgál, és a washingtoninak egy kicsinyített mása.

Ezután egy hosszú gyalogos túra következett, a magyarok történelmében is fontos szerepet játszó épületek és emlékművek megtekintésével. Érintettük a koronázási templomot, a pozsonyi várat, a települést anno védő kapukat vagy azok helyét, azokat az épületeket, ahol a 6 éves Mozart és a 9 éves Liszt Ferenc koncertezett. Láttuk az országgyűlések helyét. Azon az útvonalon haladtunk, ahol a koronázások után a királynők, királyok és királynék.

Ember legyen a talpán, akit nem fáraszt ki egy ilyen terjedelmes városnéző séta, így az utazás a következő állomás felé csendesen, félálomban telt. Győrben már többen is jártak az osztályból, így az idegenvezető szerepét ők töltötték be a festői szépségű városban. A városnézés után szabadidő következett, melyet javarészt  a helyi ’mekiben’ töltöttünk. Úgy vettük célba, mint aki három napja nem evett.

Fél tíz felé fáradtan, de egy eseménydús nappal a hátunk mögött értünk haza.

Pántics Luca 10.E