Izgatottan és kíváncsian vártuk az idei osztálykirándulást, mikor június 3-án ,fél 8-kor elindultunk. Az osztály nagy része busszal, de a bátrabbak Franciska néni autójával utaztak az északi part felé. Kicsit még álmosan, de vidáman néztünk az előttünk álló nap elé.

Első megállónk Tihanynál volt, ahol egy rövid kisfilm után a valóban csodaszép Apátságot is megtekinthettük. Ezután megnéztük a kiállítást is, ahol sok érdekességet olvashattunk az Apátság és Tihany múltjáról. Habár kultúra szempontjából ez volt a fő programunk, az ezt követő „kimenő”-t nagyobb lelkesedéssel fogadtuk. Mindenki vásárolt és fagyizott egy jót és máris úticélba vettük Kislődöt és a Sobri Jóska kalandparkot.

Kissé tanácstalanul és elkeseredetten ültünk a buszon,hiszen majdnem egész úton esett az eső. Talán ezért is lehetett olyan jó kedvünk,mikor végre megérkeztünk, s ragyogó napsütés fogadott minket. Páran átöltöztek kényelmesebb ruhába, felvették a sportcipőt és már indultunk is a kalandparkba.

A kapun belépve a karszalagok mellett  rövid útbaigazítást kaptunk, hogy mit merre találunk. Mindenki bizonyította bátorságát és erejét a kötélpályákon,hófánkon, bobon, vagy azon a játékon, ami épp szimpatikus volt. Ám a legnagyobb akadályt nem a vízibicikli vagy a vízi akadálypálya jelentette. Sokan legyőzték tériszonyukat , vagy épp teljesítették egy vágyukat azzal,hogy leugrottak 12m magasból egy kisebb fajta bungee jumping kipróbálásaképp. A nagy adrenalin lökettől megéhezve ettünk egy finom pizzát is , amire én, személy szerint reggel 8 óta vártam. 18 óra és a park bezárása felé közeledve mindenkit nagy meglepetés ért. Osztályfőnökünk és kísérőtanárnőnk, Petra néni olyan kihívásra vállalkoztak, amire rajtuk kívül nem sokan. Kipróbálták milyen 10 km-en keresztül, 80 km/h-val repülni. Miután lemásztak a magas építményről, ahova érkeztek, elismerésünk jeléül tapssal és ujjongással fogadtuk őket, s ezzel az ott töltött órák véget is értek.

Ismét buszra szálltunk és már mindenki hangosan énekelve és jókedvűen ült , vagy épp „táncolt” a buszon. Hazafele úton még megálltunk Tapolcán, egy kis pihenőt tartani és vásárolni. Keszthelyen pedig már csak a várva várt „mekis kajálás” volt hátra. Negyed 10 körül fáradtan, de élményekkel gazdagodva értünk haza.

Kiss Barbi 9.E