Kirándulás Rómába

Az ókori metropoliszra, Rómára gondolva –mely fénykorában egy 3,5-4 millió négyzetkilométeres birodalom
szellemi és közigazgatási központja volt– valóban a római utak szó szerint mind, de legalábbis túlnyomó
többségükben a fővárosba vezettek. Bár egyesek azt vallják, hogy inkább keresztény ihletésű e szólás eredete,
mely szerint különböző módszerekkel is eljuthatunk ugyanahhoz a célhoz.


Mindenesetre a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai –tanárokkal és felnőtt kísérőkkel– a Bambino Tours és
Krénusz László tanár úr szervezésében egy emlékezetes 4 napos római kiránduláson vettek részt október végén.
Szívesen mesélnénk úti élményeinkről, hogy mások is részesei lehessenek ennek a csodás utazásnak.
Október 20-án reggel, hajnali 5 órakor indultunk Marcaliból a gimnázium elől, megtöltve egy 45 fős, nagyon
korszerű buszt. Keszthelyi idegenvezetőnk szintén velünk utazott, így egész úton mesélt nekünk arról, hogy éppen
merre járunk és mit is látunk. Szlovénián keresztül mentünk, végig autópályán. Az ébredező táj, takaros
udvarházaival, hegyi legelőivel, csodás látványt nyújtott. Olaszországba érve az Isonzó völgyében az I. világháború
magashegyi csatáinak helyszíneit láthattuk a busz ablakából. Az autóút mellett kanyargó, kristálytiszta türkiz
színben pompázó Isonzó folyó fenséges nyugalmával szinte tudomást sem vett a 100 évvel ezelőtti véres
harcokról. Elszorult a torkom, amiikor valaki a felnőttek közül énekelni kezdett. Aztán szinte mindenki az
idősebbek közül csatlakozott hozzá:

„Kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat, engem az édesanyám.

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én, piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon.”

Folytak a könnyeim. Mindkét nagyapám megjárta az I. világháborút, az Isonzó völgyét, Doberdó csatatereit, s részt
vett a Piave folyói áttörésben. A jó Isten szerethette őket, mert mindketten épségben hazatértek.
A győztes olasz hadsereg hőseinek állított emléket a Benito Mussolini által emeltetett redipugliai I. világháborús
mauzóleum, lépcsőzetesen kialakított formája monumentálisan hatott az autópályán elhaladókra. Csaknem

100.000 halott katona nyughelye. Hátborzongató az emlékmű oldalán látható PRESENTE – „JELEN” feliratok
sokasága, melynek értelmében a katona a halála után is tovább szolgál.
Akadt látnivaló bőven az úton. Az Adriai-tenger partján jól kivehető volt Trieszt városa, mely korábban a Habsburg
Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Fontos hajózási és hadikikötő, 1918-ban a Saint-
germaini békeszerződésben Olaszországhoz került.
Továbbhaladva a Toscan táj varázslatos szépségében gyönyörködhettünk. Toscana ősszel maga a paradicsom. Ezer
színben tündöklő rétek és hegyvonulatok, olajültetvények, narancsligetek és szőlőskertek. Kicsiny kúriák, legelésző
állatok.
Idegenvezetőnk leleményességét dicséri, hogy az első napi hosszú utazás egyhangúságába „belecsempészett” egy
közös filmnézést a buszon. A Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író regényéből készült Quo Vadis című film
kellő ráhangolódást adott az ókori Rómára, az örök városra. Később többször is visszautaltak a film történéseire
idegenvezetőink. Maga a cselekmény az ókori Rómában játszódik, Nero uralkodásának utolsó szakaszában, a
keresztényüldözések idején.
Első este a Róma közeli Chianciano Terme-ben volt a szállásunk, ahol négy fogásos hamisítatlan olasz vacsorában
volt részünk. Falatozás közben megkóstolhattuk a Toscan borvidék különlegességeit is. Nekem talán a
Montepulciano ízlett a legjobban, bár sokan egy palack Chiantit hoztak emlékbe.
Róma „meghódítására” csak a második napon került sor. A város lakossága kb. 3 millió, a Tiberis folyó partján
fekszik, 7 dombra épült. A hajdani Római Birodalom központja. Területébe ékelődik a Vatikán, a római katolikus
egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama.
Római magyar származású, rendkívül felkészült és tájékozott idegenvezetőnk sokat mesélt a Rómát i.e. 753-ban
alapító, egy anyafarkas által szoptatott ikerpárról, Romulus és Remus-ról.
Az első napi programok a Vatikánra épültek. Rövid sétát tettünk az Angyalvárhoz, amely tulajdonképpen Hadrianus
császár síremléke. A középkorban Róma erődjének számított, alagút kötötte a Vatikánhoz. Az avignoni fogságból
hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegvárukul. Börtönként is funkcionált, pl.: Giordano Bruno is itt
raboskodott. Nevét az 590-ben pusztító pestis-járvány idején kapta: I. Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott,
s a legenda szerint a vár tetején megpillantotta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi
hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét.
A Vatikáni Múzeumokban 3 órás idegenvezetésben volt részünk, fülhallgatókkal, magyarul. A Vatikáni Paloták és
Gyűjtemények egy különleges fontosságú múzeumegyüttest képeznek, ahol fantasztikus műkincsek találhatók. A
reneszánsztól kezdve nincs olyan nagy művész, aki ne hagyta volna itt nyomát halhatatlan tehetségének.
Lenyűgözve néztük a korábban csak képről ismert mesterműveket: Laokoon szoborcsoport, Belvederei Apollón, a
híres I.sz.-i Torzó, Raffaello Stanzái: Az athéni iskola, Szent Péter kiszabadítása a börtönből; Augustus szobra,
Aphrodite és Venus kecses szobrai.. a teljesség igénye nélkül.
Magyar vonatkozású freskót is láthattunk, ahol Attila hun királyt Leó pápa megállítja Róma alatt. Idegenvezetőnk a
múzeum egyik folyosójának ablakából rámutatott a vatikáni kertekben egy kis zöld zsalugáteres épületre, s
közölte, hogy ott lakik Benedek pápa.
Utunk a Sixtus-kápolnába vezetett, mely a Vatikán leghíresebb épülete. Mennyezetfreskója Michelangelo
remekműve, a világ egyik leghíresebb alkotása s legnagyobb (540m 2 ) egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az
ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének
jeleneteit pl.: Ádám teremtése. Elmondhatatlan élmény volt ott állni, s látni ezt a csodát, a színek lenyűgöző
árnyalatait és a zseniális emberábrázolást. Ilyen páratlan művészi élményben ritkán van a közönséges földi

halandónak része. Pápaválasztáskor bezárják a Sixtus-kápolnát a közönség elől a konklávé idejére, hisz a hely maga
tökéletesen alkalmas a választási gyűlés titkosságához. Innét száll fel a fehér színű füst –a szavazócédulák
elégetése után–, ha sikerült megválasztani az új pápát. Láttunk Svájci Gárdistákat is, miközben a Szent Péter
Bazilika felé vettük az irányt, mely a kereszténység legmonumentálisabb temploma. A Szent Péter téren áll, mely
Róma legnagyobb tere, közepén a 25 méter magas Obeliszkkel. A bazilika befogadóképessége kb. 60 ezer fő,
alapterülete 15.160 m 2 . Több mint 1 évszázadon át épült. Felülről a hatalmas és lenyűgöző michelangelói kupola
uralja. A Kolonnád, Bernini legszebb munkája egyben a bazilika és a Vatikán ünnepélyes bejárata is. A két félkör
alakú nyitott épületszárny a Templom karjainak tűnik, olyan mintha egy univerzális öleléssel magukba fogadnák az
emberiséget. A bazilika tetején lévő oszlopsort 140 szent szobra díszíti. A kupola alatti főoltár Szent Péter sírja
felett emelkedik, s a sír előtt éjjel-nappal 90 lámpa ég. Az oltár felett Bernini Baldachinja áll, 4 spirál alakú oszlop
tartja. A Tribünön az Egyház 4 Doktora tartja Szent Péter trónját, ez egy aranyozott bronz alkotás. Már nagyon
vártam, hogy megpillanthassam a jobb oldali hajó első kápolnájában a 24 éves Michelangelo 1499-ben faragott
világhírű Pietáját („A fájdalmas anya”). A keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása
egyedülálló a világon. Innét nem messze található Szent II. János Pál pápa sírja is. Az idegenvezetés után többen is
visszamentünk a bazilika imatermébe, egy-egy fohász, imádság elmondására. A hely varázsa mindenkire óriási
hatást gyakorolt.
Harmadnap, a gimnazisták nagy örömére megismerkedtünk a Római Metróval. Így tudtunk ugyanis a
legkönnyebben bejutni a belvárosba, hisz a buszok oda nem mehetnek be. Habár Olaszországban még nem
követtek el a terroristák robbantásos, ill. egyéb merényleteket, szinte mindenhol fegyveres járőröket láttunk. Az
utcákon sétálva lenyűgözőnek találtuk a pizzériák (szinte mindnyájan betértünk egybe), a fagylaltozók, a
divatárusok, a borozók és az emléktárgyakat árulók kirakatait, standjait.
A Spanyol-tér Róma egyik legelegánsabb köztere, melyet a látványos Spanyol lépcső köt össze a magaslat tetején
lévő Trinitá dei Monti templommal. Örömmel fotózkodtunk Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsőin
(138 lépcsőfokból áll).
Rengeteg fotót készítettünk Róma történelmi központjának egyik leghíresebb terén, a Piazza Navonán. A tér
helyén egykor római aréna állt, most 3 festői barokk szökőkút díszíti. 1520-ban e téren hirdették ki a Luther
Mártont kiközösítő ítéletet, s itt égették el műveit. Rám mégis a legnagyobb hatást a téren álló Szent Ágnes
templom elmondhatatlanul szép belső tere, s a 13 évesen vértanúhalált halt Ágnes legendája tette.
Városnéző sétánk következő állomása a Pantheon volt. A csaknem 2 ezer éves épület az ókori építészet egyik
legjelentősebb alkotása, i.e.27-ben emeltette M.V. Agrippa, a korabeli Róma minden istenének együttes
tiszteletére. Több mint 600 év múlva keresztény templommá szentelték, s Szűz Máriának és az összes keresztény
vértanúnak ajánlották. Hihetetlen volt számunkra, hogy ablak egyáltalán nincs az épületen, viszont fent a kupola
teteje nyitott.
Elindulásunk óta vártam, hogy megpillanthassam Michelangelo carrarai márványból készült szobrát, a Mózest. A
San Pietro in Vincoli bazilikában végre szemtől szemben láthattam ezt az „isteni fenséget”. Sigmund Freud külön
tanulmányt szentelt e remekműnek. A szobortól nem messze, a főoltár alatt kialakított ereklyetartóban őrzik Szent
Péter láncait, melyet a római börtönben viselt.
Azt gondolom, hogy a diákokra –elsősorban történelem tanulmányaik miatt– a Colosseum és a Forum Romanum
volt a legnagyobb hatással. „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” –írták
róla.
A Colosseum vagy Amfiteátrum (188 m hosszú és 156 m széles) római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú
aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhely sorok öveztek. Innét biztonságosan szemlélhették a nézők a
gladiátor – és állatviadalokat. Befogadóképessége 50-75 ezer ember. A beépített járatokkal és felvonó

rendszerekkel megoldották a vadállatok színpadra juttatását is. A keresztényeket oroszlánok elé vetették, a
gladiátorok pedig egymás ellen vívták élet-halál harcukat. Megnéztük, hogy hol ült a császár és az előkelőségek, s
az élet és halál kapuit látva döbbenettel gondoltunk arra, hogy miként távozhattak rajta a vesztesek illetve a
győztesek.
Római városnézésünk a Forum Romanumnál ért véget, a Capitolium és a Palatinus domb közötti téren. Az ókorban
ez volt Róma fő köztere, a kereskedelmi és politikai világ találkozóhelye.
Hazafelé jövet még megálltunk Padovában, mely Páduai Szent Antal nyughelye. Zarándokok ezrei látogatják a
csodatévő szent koporsóját és egyéb ereklyéit a Szent Antal Bazilikában. E városban található Európa egyik első
egyeteme is, melyet 1222-ben alapítottak. Oktató között találjuk Galileit is. Itt tanult Janus Pannonius és Báthory
Miklós (később váci püspök) is. Megilletődve lépegettünk az egyetem falai között.
Fáradtan, de ezernyi élménnyel gazdagabban tértünk haza. Felejthetetlen volt ez az utazás, óriási élményt jelentett
ez a római kirándulás. Remélem, hogy a diákjaink sokat profitálnak majd az ott hallottakból és a rengeteg
látnivalóból. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus útnak.

Nagyné Bakos Franciska