Rákóczi Szövetség ismét meghirdette a március 15-höz kapcsolódó Diákutaztatási Programját.

Négy történelmi helyszín felkeresése mellett megcéloztuk Székesfehérvár belvárosának a felfedezését is 25 önként jelentkező tanulóval.

A hosszú, de a közösség összekovácsolására alkalmas utazás során a tanulók bővebb tájékoztatást kaptak a felkeresendő helyszínekről – gyakorlatilag már ekkor megkezdődött a „történelemóra”. A csapatot Bauer Szilvia, Farkasné Bencze Andrea és Szaka Zsolt kísérte el az útra.

Először a sukorói református templomot kerestük fel a falu csodaszép főterén. A műemlék templom 1702-ben épült, az akkori 21 református családnak. Jelenlegi nagyságát és formáját az 1787-es kibővítéssel nyerte el. 1848.szeptember 28-án e falak között tartotta Kossuth honvédseregének vezérkara a Pákozd-Sukorói csatát előkészítő haditanácsot.

A pákozdi Katonai Emlékhely nemcsak a történelmet kedvelők számára nyújt kitűnő kirándulási célpontot, de a kalandot, az élményt és a kultúrát keresőknek is nagyszerű helyszín. Az interaktív elemekkel bővített kiállítások mellett a modern digitális tárlatvezető alkalmazás (KEMPP) segítségével barangoltuk be a parkot és a kiállításokat. Az 1848-tól napjainkig a magyar hadtörténelem főbb eseményeit kísértük végig az Emlékpark egyes elemei segítségével, melyek meglátogatását élményekkel teli katonai akadálypálya egészített ki.

A világ legnagyobb huszárszobra volt a harmadik úticélunk. A Miskahuszár szobor a magyar huszár szimbóluma, ennek a magyar katonai hungarikumnak az emlékműve, amely a magyar katona hősiességét és bátorságát hivatott megörökíteni. Ez a szobor a győztes magyar katona jelképe is egyben, hiszen a pákozdi diadal helyén áll és arra emlékeztet: a huszár egyik kezében a győzelmi zászlót tartja, a másik kezét viszont a kardján nyugtatja, jelezve, hogy készen áll bármikor a harcra, hazája védelmére. A maga nemében egyedülálló alkotás, amely 100 tonna betonból készült és 13,01 m magas. A monumentális huszár szobor az M7 autópálya mellett áll, Pákozdon, az ún. Bogár halmon. Ott, ahol Jellasics horvát bán és császári-királyi táborszernagy állt 1848 szeptemberében.

Pihenésként eltöltöttünk egy kis időt a romantikus Bory-várban. A várat Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök, a Képzőművészeti Főiskola szobrász és a Műszaki Egyetem építész tanára építette, saját tervei és fantáziája alapján 40 nyáron keresztül, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás. A huszadik század elején az építészetet megújító anyagként jelent meg a beton, s hazánkban egyik legelső alkalmazója Bory Jenő volt. Ebből az anyagból készültek az ajtó- és ablaktokok, oszlopok, kupolák, korlátok és lépcsők, illetve a kerti díszkutak, medencék, szobrok és domborművek, a legkülönbözőbb méretben.

A Halesz-parkban álló Turul-szobor Székesfehérvár 48-as emlékműve. Az 1849. augusztus 10-én elfogott hat fehérvári polgárnak állít emléket, kiket a várost elfoglalni készülő császári csapatok fogtak el, majd végeztek ki augusztus 14-én. Az oszlopot 1888-ban avatták fel, mely a Szent István bazilika egy épen maradt oszlopa, oda pedig Tác-Gorsiumból került. Az oszlopot a lakók hiányosnak érezték (gyertyatartónak nevezték), ezért Bory Jenőt bízták meg a szobor elkészítésével (avatása 1909. október 6-án volt).

Maradt időnk egy rövid belvárosi sétára és egy kis szabad programra is, mielőtt a fáradtságtól függetlenül már-már megszokott vidámsággal elindultunk hazafelé.