A Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium Diákönkormányzata szervezésében egy fergeteges bulin vehettek részt tanulóink és az általuk meghívott vendégek.

Volt vetélkedő, jelmezverseny, báluralkodó-választás és persze buli, buli, buli….

A szépen feldíszített aulában egy előkészített akadálypálya várta a versenyfelhívást elfogadó párokat. Már az első feladat „megterhelő” volt, hiszen egymást becipelve kellett elfoglalniuk a „rajthelyeiket”.

A páros azon tagjának a szemét bekötötték, aki többet szokott irányítani a kapcsolatban, társának szóval kellett végig irányítania az akadálypályán.

Ezután jött a Just Dance. A párosok választhattak az előre szelektált listából egy just dance-t, hogy azt eltáncolják, vagy a kedvenc számukat együtt elénekeljék úgy, hogy közben szól az eredeti zene.

Pihenésként egymást ábrázoló rajzot készítettek. Lehetett egészalakos, vagy portré, a lényeg az volt, hogy mutassa meg a személy karakterét.

Nagy sikert aratott a közönség körében az „Éhes bábmester” játék. A játék: a páros egyik tagja elöl áll, hátul összekulcsolt kézzel. A páros másik tagja mögé áll, a szemét bekötik, és úgy tesz, mintha az elöl álló keze lenne. Az elöl álló szóbeli irányítására kell, hogy hagyatkozzon. Így kell elkészíteniük egy szelet vajas-lekváros kenyeret. Amikor elkészült, akkor a hátul álló ugyanabban a helyzetben megeteti az elöl állóval, de az elülső nem mozgathatja a fejét.

A vetélkedő után a fergeteges bulihangulatról …………………….. gondoskodott.

A bál uralkodói címét Várnagy Ajsa Dorina és Csécs Barna nyerték el és megkapták a megérdemelt koronájukat. Az elmaradhatatlan jelmezverseny résztvevői közül Gerencsér Laura, Hajdu Gabriella és Rudolf Hanna csapatának a sejtelmes, boszorkányos öltözete nyerte el leginkább a zsűri tetszését.

A buli elejétől a végéig Makai Eszter Laura és Klettner Hanna konferált és természetesen Kőrösi András intézményvezető nyitotta meg és zárta le (fájó szívvel) az esti órákban is teltházas rendezvényt.

A szervezésben és a lebonyolításban sokan részt vettek, nekik egy nagy-nagy köszönet jár, mert a szabadidőjüket áldozták fel – a képeket elnézegetve, nemhiába!